VALLOMÁS
Test beszél, mozdulat zenél
Kisugárzás – tekintet – taglejtések – mozdulatok – tánc
Amikor az ember nem beszél, mert szavakkal kifejezni Önmagát nemigen tudja,
mi érzés, történet benne lakozik és éled, mondatokká formálni szinte lehetetlen, akkor TÁNCOL
Teste hangszere, zenészek szövetségesei, a dallamok cinkosai
Születtek olyan zseniális dalok, amelyek olyan mozdulatokra inspirálnak, és olyan utakra vezetnek,
olyan felfedezésekre sarkallnak, amelyek elmondhatatlanul lelkesítenek.
Amikor együtt táncolunk, azt úgy képzelem el, mint nyílt tengeren egy nagy vitorlással való utazást.
Együtt irányítunk, együtt vesszük fel a kapcsolatot az Elemekkel, együtt áramlunk velük.
Persze először felkészülünk.
Hangolódunk, ráfekszünk a szélcsöndes áramlatra, majd szépen kihajózunk a nyílt vizekre.
Közben kikötünk egy kis szigeten.
Lelki tartományaink mélységében ébresztjük emlékezetünket, amely létezésünkhöz kapcsol bennünket.
A lélekben táncos szabad…. szabad, mert őszinte….
Minden mozdulata találkozás Önmagával és a Világgal…
Sémáit tovagördíti, csak a test – lélek – és tudat tiszta összehangolódása van.
Megnyilvánulása a pillanathoz fűződő viszonyát mutatja.
Először csak mozdulatlan.
Átjárja a Semmi.
Az ürestelen vágy aztán azzal a szándékával telítődik testében, hogy elinduljon …
Vágya mozdul először őbenne, vágya, hogy a „tömegben” találkozhasson azzal, aki ő Maga.
Belső vágya a szívében fogan, s ott találkozik először a Dallammal, mely Lélegzetével áramlik belé,
hogy innen együtt inspirálva egymást, haladjanak a Tánc ösvényén… a ’békés harcosokén’…
Mikor ebből a sokatmondó mozdulatlanságból fokozatosan a minden porcikát megmozgató vágy kiteljesedik, összeizzik a Zenével, s Muzsikussal…
… Végül újra mozdulatlanságba térnek vissza - együtt.
S az Élet? … már másként megy tovább …
Hív Téged is …
Én. Táncolok. Belemegyek, megengedem, kimozgatom, megmunkálom, alakítom, befogadom, lélegzem, sírok, örülök,
csak táncolok – táncolok, meghajlok, magam hála vagyok.
Élem határtalan szerelmem.
Békével életemben.